Keleten a Duna, Budapest IV. kerülete és a XIII. kerület határolja. Délen és délnyugaton a II. kerület, északnyugaton Solymár és Üröm, északon Budakalász a szomszédai. Területéhez tartozik az Óbudai-sziget is.

A kerületet domborzati szempontból élesen kettéosztja a Bécsi út – Aranyhegyi út – Dózsa György utca tengely. E vonaltól nyugatra (a temetőt kivéve) a Budai-hegység és a Pilis domborulatai kezdődnek. Keletre viszont sík területet találunk, amelyet a Duna legnagyobb áradásai gátak híján jelentős mértékben elöntenének.

A kerület központja a Flórián tér és a Fő tér körzete, bár (főleg a lakótelepeken) alközpontok is létrejöttek (pl. Csobánka tér, Római tér, Kolosy tér). A III. kerület mai területén több, mára már elpusztult település is volt a történelem során.

Itt helyezkedett el a Római Birodalom idejében az 1. századtól a 4. századig Aquincum, amely fejlett katonai és polgári negyeddel, fürdővel, vízvezetékkel és két amfiteátrummal is rendelkezett. Számos villa tartozott hozzá, és a Óbudai-szigeten a római helytartónak is volt palotája.

A mai Békásmegyer tájékán fekvő, a tatárjáráskor elnéptelenedett középkori falu az 1212-ben az Óbudával határos Pócsernik volt, amelyet 1326-ban neveztek át Póföldének.

Pazándok a Rómaifürdő mellett fekvő középkori falu volt. A pazándoki szőlőhegyen 1378-ban egy pesti polgár szerepel birtokosként, de a terület valójában nemigen volt alkalmas szőlőművelésre, inkább Duna-menti mocsaras rétek és legelők voltak itt. Emiatt a település hamar pusztává vált, és faluként utoljára 1347-ben említik. A 18. századi mezővárost – az 1738–39-es pestisjárvány áldozatainak pótlására – nagyobbrészt betelepített dunai svábok lakták, akik jelentős része szőlőműveléssel foglalkozott. Egy Dél-Németországból származó család leszármazottja, Harrer Pál lett az önálló Óbuda első és egyetlen polgármestere 1872–73-ban. Pest, Buda és Óbuda egyesítését követően elöljáróként állt a városrész élén.

Wikipedia

Fotó: Arold Péter